Elkötetezetten küzdök az irodalom és a költészet népszerűsítéséért, és a TikTokon is kísérletezek költészettel kapcsolatos tartalmak megosztásával. Az instaköltők tartalomkészítői stratégiáiról szóló kutatásom első tanulmányát 2022-ben a BME Tudományos Diákköri Konferenciáján is bemutattam, amit a zsűri III. hellyel jutalmazott. A tanulmányt 2024-ben szakdolgozatként folytattam tovább, amely az instaköltészet kreatív iparágbeli szerepét és az instaköltészet hatását vizsgálta az irodalom digitalizációban, és arra próbált választ adni, az Instagram milyen eszközöket biztosít a szerzőknek az irodalmi életben való érvényesülésre, és hogyan alkalmazzák ezeket az eszközöket.
Nagyjából 2010 óta foglalkozom az írással. Ez az első, és
leghosszabb ideig tartó szenvedélyem. Egy évig szerkesztettem a gimnáziumi
iskolaújságot, írtam számtalan verset, novellát és kisregényt, bár az irodalmi
élet tengerére úgy 2014 tájékán merészkedtem ki először. Ekkor kezdtem egy
online kulturális magazint szerkeszteni, és ekkor mutattam meg először a
műveimet nagyobb közönségnek.
2015-ben indítottam útjára az Egy elképzelt könyv nevű blogot, kezdetben csak a saját műveim gyűjtőhelyeként, de az évek múlásával igazi irodalmi-kulturális bloggá nőtte ki magát. Célom az irodalom és az olvasás népszerűsítése volt, valamint, hogy teret adjak a feltörekvő, tehetséges szerzőknek a bemutatkozásra. A blog 2018-ban a Diákújságíró Egyesület szerint az “Év online diákmédiuma” kategóriában 2. helyezést ért el a felsőoktatás korcsoportban. Az oldal 2021 decemberéig működött, amikor kreatív okokból úgy döntöttem, bezárom a blogot.
Több mint egy tucatnyi antológiás megjelenés, és számos
egyéb online publikáció után, 2021 nyarán jelent meg az első önálló
verseskötetem, amely a Bőréhség címet kapta.
A Napút online-on megjelent Betondzsungelek, térkőmezők című versem a 2023-ban a Cédrus Pályázat kiemelt alkotása lett.
0 Megjegyzések